Egy nyárádmenti kisfalu, Székelysárd, szülötte vagyok, ahol máig él a népköltészet, mûvelik a népi mesterségeket, szõnek ma is és nem csak az öregek.

A népi mesterségeket - például a szövést - nem tanították az én gyermekkoromban a szó „tanítás” értelmében, hiszen a szülõk, az én édesanyám is, az iskola után csörölni, matollálni, rongyot vágni és ezalatt mintegy megtanultuk a szövés fogásait, fortélyait, segítettünk a felvetésnél, a befogásnál.

A 90-es évek elején beiratkoztam a Hargita Megyei Mûvészeti Népiskola szövõ tanfolyamára, ahol Ferencz Erzsébet, a népmûvészet mestere volt az oktatóm. Segítségével tökéletesítettem tudásomat, megtanultam a gyapjúszövés technikáját, az igényességét a munkában, az érték és értéktelen, az ízlés és ízléstelen munka közötti különbséget.

Munkáim eljutottak Amerikába, Spanyolországba, Hollandiába, Franciaországba, Magyarországba, Svédországba. A kolozsvári kiallítások alapján rendelt munkáimból Ruha István hegedûmûvész és kapott a munkámból Mádl Ferenc is.

Alkotásaim: